Shop Mobile More Submit  Join Login
About Varied / Hobbyist Premium Member Anna H. Shaku19/Female/Hungary Group :iconmangakabohemia: MangakaBohemia
For independent mangaka
Recent Activity
Deviant for 3 Years
7 Month Premium Membership
Statistics 241 Deviations 2,735 Comments 31,140 Pageviews

~ Welcome! ~


Welcome to my gallery! I wish you a great time here =]





I really appreciate every favourites and watches even though I don't always thank them personally - also I'm not excepting others to always say thank you since it's the artist's merit. Even though if you feel you must honor me, taking a look at my gallery and leaving some comments mean the most. :3

Friends & great artists from dA:
All of my friends are great artists but I'm not friends with every great artists mentioned here, but they still deserve to be here as they inspire me everyday:

:iconmiya007::iconmigi47::iconbloodredichigo::iconanzu-0::iconbansheeditrieste::iconryltha::iconbartondh::iconqvi::iconblossomppg:

Media I use:

Paint Tool Sai User by iPPGPhotoshop Stamp by mushirWacom User Stamp by Dei-bonwatercolor by FleanaDerwent Stamp by Syker-SaxonSurokov

My personality:

ShakuChan's Personality Type Results


Rose divider by Sophibelle

~ Watch my YouTube channel, too! ^^ ~







~ Oh, this great game I play xD ~


























Watchers

[HUN] Felelmetes elmenyeim

Journal Entry: Wed May 6, 2015, 5:21 AM

:iconmademoisellemushroom:-nál láttam egy journal-t, amiben leírja legijesztőbb élményeit, illetve mondta, hogy akinek kedve van hozzá, szintén megcsinálhatja. Nos, nekem nem csak hogy kedvem van, de annyi hátborzongató esemény van a tarsolyomban, hogy kár lenne kihagyni a lehetőséget. Na meg addig is nem kell tanulnom a vizsgákra, pedig egy ZH-hét vagy egy vizsgaidőszak is épp elég ijesztő élmény, hát még az, amikor itthon végre közlöm azokat a dolgokat, amiket előbb-utóbb úgyis el kell mondanom. Na de erről majd máskor, térjünk a tárgyra. :)

Kezdeném két nem paranormális eseménnyel, amiktől mégis borzongtam. Sőt, a szellem-esetektől nem is féltem igazán. Nagymamám mindig azt mondta, hogy az élőktől kell félni, nem pedig a holtaktól, és aki életében szeretett, nyilván nem fog bántani. Az egyik az volt, hogy reggel ugye sikerült túlságosan is felhúznom a redőnyömet, így az beakadt, és sehogy sem tudtam megcsinálni. Elterveztem, hogy majd megvárom anyát: "Hááát izééé bocsánat, már megint b*lfasz voltam, bocsáss meg kéééhééérlek, csináld már meg plz" Nos, akkor épp zárás volt(mai napig nem értem, hogy tud valaki profin könyvelni...persze a főiskola előtt azt hittem, hogy nekem is fog menni, dehát... XD), így későn ért haza munkából. Már rég sötét volt, csak az utca fényei világítottak, én gépeztem, vicces videót néztem, röhögtem...Nos, a jókedvemet az vágta el, hogy a hátam mögül hangos puffanást hallottam, és láttam, hogy leszakadt a redőny. Hirtelen azt hittem, hogy betörtek - jajj, egyedül vagyok itthon, mitévő legyek, hm? Hú, hogy dobogott a szívem, azt hittem, kiugrik a helyéről...! 

Nos, nem tudom, ki mennyire előítéletes - picit röstellem, hogy minden másban toleráns vagyok, elfogadom a melegházasságot, az acélképű punkokat, Conchita Wurst-ot, mert az ő életük, és amíg nem bántanak másokat, addig kár is viaskodni a semmin...Viszont van valami, ami fölött nem tudok zöld ágra vergődni, talán túl sokat tapasztaltam? Az a lényeg, hogy a tanév 2. hetén busszal vergődtem haza Budapestiából, mivel az első héten vonatoztam, de lekéstem a csatlakozást - így hát megorroltam a MÁV-ra jó igényesssssen. xD Azóta egyébként már megint vonatozok, de most csak az intercity! ^^ Mindjárt írom, miért is. Felszálltam a 13:30-as ózdi buszra, mert 'óóó, az király, onnan könnyen eljutok Barcikára, járnak a kis sárga Mercik külön sofőrrel! *-*" Igen ám, de sok volt az olyan, aki nem idén barnult, és sokan közül a börtönben eltöltött 9 évvel, a lopásaikkal, verekedéseikkel, asszonyukkal való méltatlan bán(t)ásmódjukkal dicsekedtek a többinek. Ha valaki bevallja, hogy notórius tolvaj, és még a saját anyját sem képes tisztelni, akkor egy 58 kilós kiscsaj cicikkel, nagy csomagokkal, LAPTOPPAL a kézben hogy ne féljen? Ráadásul a "kedvenceim" Pétervásáráig kérték a jegyüket, vártam is, hogy elérkezzünk oda...Rosszul tettem, mert abban a városban, a buszmegállóban FEKETESÉG volt, értitek? Feketeség...És édes drága bűnözőink sem szálltak le, elcsalták a buszjegyet, és értitek, ha még a sofőrnek fel is tűnt a dolog, megértem, ha nem mert szólni... Huh, mekkora megnyugvást jelentett, amikor leraktam a kis lábaimat a kazincbarcikai  buszmegálló betonjára!

Innen pedig kezdődnek a paranormális dolgok. Ezek már jóval érdekesebbek, csak kétlem, hogy eljut idáig valaki, hiszen már így három méteres a journal. XD
Tudom, hogy az agy érdekes dolgokra képes, és ki tudja, hogy mi játszódhat egy haldokló ember fejében, ahogy bomlanak a ketonok(asszem), de az lehetetlen, hogy mindenki a rég elhunyt szeretteit flesselje, ahogy eljönnek érte. Több olyan ember is ismertem, akik haláluk előtt azt állították, hogy eljött értük valaki, aki már régóta eltávozott a földi életből. Anyukám keresztanyja például váltig állította, hogy a rég meghalt férje ott áll a kórházi ágy mellett, várva azt a pillanatot, amikor átkísérheti feleségét a túlvilágra. Pedig ő még 1990 előtt meghalt, és a feleség megpróbált azért még boldogulni azóta az életben, s mégis... Egyszerűen nem tudok olyat mondani, aki esetleg egy még élő szerettét látta maga előtt(aki értelemszerűen akkor távol volt), mindenki a halottakról beszélt.

Egyébként mamám 2004-ben halt meg, és ha valóban nem képzelődünk, és ő az, aki segített minket, akkor 10 év alatt nem igazán volt nyugta - volt a családban egy súlyos szívbetegség, amit egy vírusos fertőzés okozott, és csak a szívátültetés oldotta meg a problémát...Keresztapámról van szó, mamám lányának a férjéről, akit anyós, após szeretett, hiszen nagyon rendes ember. Nos, volt olyan, hogy nézett a beteg, de közben látni lehetett a szemein, hogy lélekben nincs ott, mint az öregek, mielőtt meghalnak. Nem tudom, hogy az ilyen kiesések közben ő mit láthatott, nem kérdeztem, de az biztos, hogy minél gyakrabban előfordultak ezek, annál gyakrabban emlegette a mamát, az ő anyósát. "Mit keresel itt, Pisti? A családnak még szüksége van rád, menj vissza az életbe!" A szívműtét után nálunk felkapcsolódott a kinti lámpa, és mint kiderült, sem anya, sem papa, sem én nem jártunk a közelében...Azt mondtuk oké, biztos meg lehet magyarázni(papám egyébként sem igazán hitt ezekben, anya az, aki a legfogékonyabb erre), de amikor keresztanyámék azzal hívtak fel, hogy náluk magától kinyílt a fürdőszoba ajtaja, és nem, nem lehetett a huzat, akkor már gyanús volt, hogy ez egy jel. Nem lesz semmi baj, most már felépül. Később papám szívinfarktust kapott, és az a baj, hogy már nem emlékszem, hogy itt milyen jel volt a mamával kapcsolatban, anyát meg kell kérdeznem - de az biztos, hogy még őt sem engedte át a túlvilágra...Ha tényleg létezik ilyesmi. De biztos létezik, ennyi véletlen nem lehet...A józan ész azt mondja, hogy "Annnnnaaaaa pls, szállj már le a földre, ez nem egy film", de akkor mégis mi lenne a magyarázat?

Na, eljött sajnos 2014 - a legrosszabb év, az év, amely kimaradhatott volna az életünkből, óh Istenem, 2013-at miért nem egyből 2015 követte? (tényleg, 'Oh. Istenem', később erre a témára is visszatérek) Anyának nagyon rossz előérzete volt már szilveszterkor, ő nem akart átlépni 2014-be. Év elején nagyon sokszor látta álmában mamát. Nem beszélgettek, de mama itt volt, megjelent, ez egy intő jel...Nem tudom, hogy jobb-e a halálban, de lehet, hogy igen, és értitek, akkor én nem járnék vissza ebbe a világba, kivéve persze ha segíteni kell egy szerettemnek. Addig álmodott mamával, amíg papa el nem ment az orvoshoz, aki beutalta a kórházba. Érdekes, hogy azon a nyáron egyébként végig a papa szobájának az ablakánál, az eresz alatt repkedett egy kismadár, és ez a kismadár a világ összes kincséért sem állt volna tovább. Anyám, ahogy lenni szokott, ebbe is belelátta a mamát, és akkor konkrétan le is hülyéztem, de nem kellett volna, hiszen papa halála után eltűnt, azóta sem láttam, és már én is elgondolkozom rajta, hogy abban is lehetett valami...

Áh, és itt van az a pont, ahol már félek, hogy hihetetlenül ki fog nevetni mindenki, aki elolvassa a journal-t, és ez azért van, mert igazából én sem vagyok 100%-ban biztos, hogy ezekre nincs tudományos magyarázat, de ha van, akkor mi az? Emberek, mégis mi az?

Augusztusban nagy műtét várt papára - 4 órás műtét, altatással, 78 évesen...hihetetlenül kockázatos. Ő azonban felébredt, tudatánál volt, boldog voltam! Akkor én voltam a kismadár...Belül imádkozva, remélve a legjobbakat, de mégis kétségbeesetten ülni a kórház folyosóján 4 órán át, mint valami kalitkába zárt kismadár macskák között - de végül kirepülhettem az ablakon minden baj nélkül, a kék ég felé. Anya mégsem volt ilyen boldog, és mint kiderült, azért nem, mert ő várta a mama jelzését, és mivel semmilyen paranormális dolog nem történt, tudta, hogy a műtét szinte hiábavaló volt...5 hét múlva meg is történt a baj...És akkor már a papa adott jeleket...Az egyik a szőlővel volt kapcsolatos, ami nagy szerepet játszott az életében, hiszen régen kint, a hegyen is volt egy hatalmas szőlőnk, aminek leszüretelése 2 napot vett igénybe, úgy, hogy legalább 15-en szedtük. Amikor pedig már azt nem tudta művelni, ültetett 4 sort ide, a kertbe.

MademoiselleMushroom-nál is láttam, hogy a szag-dolog már nekik is előjött, egyszer anya is érezte a papa illatát, hihetetlenül intenzíven, és akkor volt az, hogy a kutyus is elkezdett csaholni, nézett fel a fotelra, amiben mindig ült a papa, és úgy be volt zsongva, mint amikor hazajön valaki.

Nos, még egy dolog - a vallás. Oké, hogy eredetileg félelmetes élményekről kezdtem el beszélni, utána kiderült, hogy a paranormálisaktól nem is félek, hiszen a nagyszüleim sosem bántanának...Dee nevermind, vallásos téren is történt már ijesztő.

Szóval a vallás. Csak veszekedés ne legyen a kommentek között pls...Már ha egyáltalán ír ide valaki, már ha egyáltalán elolvassa valaki!

Ugye nekünk református a család, meg van néhány ateista, például egy uncsim, és a papa is az volt. Teljesen ateista volt, ő még betegségében sem imádkozott, nem kért segítséget Istentől soha, viszont a halálos ágyán...ő is látott valakit. Talán mamát.  A gimis padtársam pedig Jehova tanúja, és bár sosem álltam be közéjük, mert nem vagyok elég tiszta, hogy minden szabályt betartva, sok örömet(khm. xD) feláldozva beálljak közéjük - és képmutató sem vagyok, hogy olyan "mondvacsinált" legyek, sok érdekes dolgot tanultam tőle...A magazinok, amiket szoktak ajánlgatni, és általában azt mondjuk rájuk, hogy "inkább tartsd meg, jó lesz tűzifának" igazából egész jók. Hihetetlenül jók. Az hülyeség, hogy a vallásnak mindenképp szembe kell mennie a tudománnyal - az evolúciót tagadják,az biztos, viszont a magazin tele van tudományos tényekkel. Egész oldalak a DNS-ről, az állatok különlegességeiről, pl. a sarki rókák füléről(ami ugye hűti őket, vagy ilyesmi, nem tudom pontosan, ich bin keine biológus), szemléltető cikkek, pontos leírás...És ami azt illeti, azt elég elhinni, hogy mindez, ami pontos mérnöki munkára vall, egyszerűen egy 'evolúciónak' nevezett folyamán jött létre. Viszont ők tagadják, hogy visszajárnának a szellemek, ehelyett azt mondják, hogy rossz angyalok vannak, akik végigkísérnek minket, és mindent megjegyeznek rólunk, így tudnak olyan jól beszélni a holtakról is...De áh. XD Mindenki mást mond, és senki sem tudja, mi az igazság. Az itt felsorolt dolgokra nincs bizonyíték, soha nem is volt...De ellenük sincs igazán, hoppá! Szóval vagyunk mi, emberek, tudatlanul, az agyunk csekély %-át kihasználva, hatalmas kérdőjelekkel, és hihetetlen fantáziával...Ami rajzolás meg regényírás közben jól jön, de félek, hogy akkor is elvakít, amikor a színtiszta valóságról gondolkozunk.

Visszatérek az élménymeséléshez...Nálunk, reformátusoknál van úrvacsora, kenyér, és bor. Tudni kell, hogy ezt akkor vehetjük magunkhoz, ha lelkileg is megtisztulunk előtte, és nem úgy esik a dolog, hogy a kenyér majszolása közben is azon gondolkozunk, hogy mégis hogyan b*szhatnánk ki másnap a szomszéddal. Illetve fontos, hogy konfirmálni kell előtte, ez nálunk a hit megerősítését jelenti, általában 13-14 évesen konfirmálnak a református gyerekek.  Na, keresztanyám nem konfirmált, de úgy esett, hogy úrvacsora idején mentek a templomba, és ő igazából rengeteget filózott azon, hogy megmondja-e a papnak, hogy 'hát izé, bocsi, de én még nem erősítettem meg a hitem', vagy pedig a feltűnést kerülve magához vegye ő is a kenyeret, illetve a bort. Az utóbbi győzött, de amikor kapta az úrvacsit, akkor már szinte sírt, lelkiismeret-furdalása volt...És akkoriban keletkeztek foltok a tüdején, hiszen elvileg az büntetést kap, aki jogtalanul úrvacsorázik. Bár nem tudom, nálunk így van, szerintem a katolikusoknál még inkább így van, míg padtársamék azt vallják, hogy egyáltalán nem büntet Isten, mert jót akar nekünk.

Egyébként uncsimmal is konzultáltunk ebben a témában...Tudni kell, hogy imádom a csajt, mert 12 évvel idősebb nálam, így már sokkal régebb óta a családunk tagja, mint én, és el tud mondani egyet s mást, amiket anyáméktól sosem tudnék meg. Nem vagyunk azok a nyílt emberek, akik tabuk nélkül beszélnek: "Hú, én depressziós vagyok, beszéljük meg, és oldjuk meg közösen a helyzetet, és te amúgy jót szeretkeztél tegnap éjjel?" Azokat a paranormális történeteket is tagadja keresztanyám, amiket uncsim tovább adott nekem...Pedig az elég érdekes lehetett, amikor a két testvér közül valamelyik azt álmodta, hogy a papájuk(az én dédim) azt mondta, hogy úgy megenne most egy kis tepertőt, mire ők vittek ki nappal a temetőbe, elásták a földbe, és másnap eltűnt...Nem volt rajtuk kívül ott senki, aki láthatta volna a zacskóban a tepertőt, az meg, hogy elmegyek a temetőbe, és random felásom a sírokat, hátha find some Nutella, vagy valami ELÉGGÉ NONSENSE! Nem?

Uncsimtól hallottam azt is, hogy a mamája(nem a közös mamánk) rákos volt, és fél évvel a halála előtt aludt nála egy másik unokája, Vivi. A lány felkelt éjszaka, és mintha...angyalokat látott volna  a mamájuk feje fölött(ez a mama katolikus volt amúgy), és biztos, hogy sehonnan nem szűrődhetett be fény, főleg nem pont úgy... Amikor pedig meghalt, egy apáca ment át hozzájuk, és mindenki, aki ott volt, egytől-egyig hallott valami...kiáltást? De furcsa volt az egész...Az apáca pedig azt mondta, hogy 'ez már nem innen jött.' Uh. Az pedig...nála is, és nem egy embernél a családban előfordult, hogy utolsó óráiban, amikor már nem is igazán volt velünk lélekben...Mintha, simogatott volna valakit...Talán azt, aki eljött érte?

2015. május 14. update, mert eszembe jutott még egy a vonaton, amit anya mesélt még régebben~ Hozzám hasonlóan ő is nagyon szoros kapcsolatban állt a nagypapájával, papám apukájával...És őt is a koliba ette a rosszseb, akár engem :"D (eeegen, nem szeretek koliban lakni TwT) Éjszaka csak úgy felkelt, felült az ágyon, majd ránézett az órára. Másnap nagypapám ment be a suliba közölni vele, hogy meghalt az apukája...Pont abban az időpontban, amikor anyukám csak úgy megébredt.

Szóval, zárom soraimat, a mi családunkban ezek a paranormális események történtek...Én igazán nem tudom, hogy mi van, de egyszer eljön az ideje, hogy megtudjam, mint minden embernek. Olyan ez, mint a sakk: lehet az ember király vagy paraszt, a játszma végeztével ugyanabba a dobozba kerül vissza - legalábbis a teste biztos.



~ deviant ID ~
























Hey! :3

I'm Anna from Hungary, a hobby-artist who appreciates both digital and traditional art equally & also loves cosplay a lot.

I go to an economics school trying, fighting, hoping to get a degree in finance & accountancy. I chose this because I don't want to work as an employee - my dream is to have my own business with a lot of profit, so I can have tons of free time when I do what I want with that sh*tloads of money.

Drawing is in my life as a hobby, accompanying me since my childhood. It's my passion which can bring me down so easily, but I just can't quit it. Just like a f*cking drug...

I also love playing on my PC, at the moment I'm raging at oh, enjoying some League of Legends. Formerly I used to be a hardcore Nostale player, but unfortunately I lost my interest for it since it isn't getting improved so much.

In my real, life has thrown a lot of lemons to me which brought me down first, that much I used to suffer from suicidal thoughts for years, but now I'm adult enough to have Martini with it and stop crying. I'm never giving sh*t up (anymore)!

A :heart: K


Donate

ShakuChan1995 has started a donation pool!
0 / 1,995


If you like my art, please donate some and make a dog and a human happy. :heart:

You must be logged in to donate.
No one has donated yet. Be the first!

What's your favourite/main role in League of Legends? 

64%
9 deviants said Support
14%
2 deviants said AD Carry
14%
2 deviants said Mid
7%
1 deviant said Jungle
0%
No deviants said Top

Comments


Add a Comment:
 
:iconkaollachan:
KaollaChan Featured By Owner 6 days ago
Thank you for the +fav  ! C:
Reply
:iconerbfilho:
ERBFilho Featured By Owner May 17, 2015  Hobbyist General Artist
Thank you very much for the fav! :happybounce: 
Reply
:iconlanetti16:
Lanetti16 Featured By Owner May 17, 2015
Thank you for fav : D
Reply
:iconnml-photography:
NML-Photography Featured By Owner May 17, 2015  Hobbyist Photographer
Thank you for the watch, much appreciated. :D
Reply
:iconshakuchan1995:
ShakuChan1995 Featured By Owner May 17, 2015  Hobbyist General Artist
Tyvm too :3
Reply
Add a Comment: